Almodovar egykori jelmeztervezőjét jelölték Oscar-ra a Les Miserables-ért
Ki gondolta volna, hogy Almodovar egyik alkotótársát tisztelhetjük a jelmez Oscar várományosai között? Mint hogy azt sem gondoltam volna, hogy spanyol tervezőt kértek fel a Les Miserables kosztümjeinek megkreálására. Pedig így van. Paco Delgado élete legnagyobb szabású – és ezt most akár szó szerint is értelmezhetjük- megbízását kapta a híres musicallal. A 2000 óta filmes jelmeztervezőként is jegyzett Delgado főként spanyol filmekben mutathatta meg tehetségét. 2004-től, a La Mala educacion (Rossz nevelés) című filmtől dolgozik együtt Almodovarral.
Paco Delgado számos díjat tudhat már magáénak, így valójában akár várható is volt, hogy előbb, vagy utóbb az Oscar közelébe kerüljön.
Elmondása szerint nagyon örült, amikor felkérték a Les Miserables jelmezeinek megtervezésére, ugyanakkor meg is rettent egy kicsit a feladattól, ami nem volt egyszerű. A 25 éve, a világ szinte összes zenés színpadán műsoron lévő musicalhez szinte mindenkinek fűződik valamilyen vizuális élménye, vagy emléke. Nehéz lehetett úgy dolgoznia, hogy a tudta, össze fogják hasonlítani a színházi változattal. Ráadásul a cselekmény több évtizednyi történetet mesél el, korszakokon, divatváltozásokon átívelve, nagyjából 4000 ember szereplésével, akik a legkülönbözőbb társadalmi csoportokat jelenítik meg.
Először Victor Hugo könyvét olvasta el, amely alapján a musical készült. Ezután korabeli festményeket, képeket gyűjtött, tanulmányozott, majd textilmintákat kezdett összeválogatni és rengeteg akvarellt készített. A rendezővel Tom Hooperrel megállapodtak, hogy viszonylag korhű ruhákat szeretnének majd a filmvásznon látni, nem pedig a ma divatos többszörös átértelmezést. Számtalan dologban azonban szabad kezet kapott.
A jelmezeket több síkon mozgatta. Egyrészt a színeket ruházta fel jelentéssel, kódokkal, másrészt az anyagok felületét, rusztikusságát használta ki , illetve a korszakokat jelenítette meg.
Jean Valjean karaktere jól példázza ezeket az eszközöket. A történet elején, meggyötört, szerencsétlen. Ruhái rétegesek, rusztikus felületűek, durvább anyagokból készűltek, ahogy pedig egyre feljebb kerül a társadalmi ranglétrán, úgy lesznek egyre finomabbak az anyagok és egyszerűbbek a formák, szabásvonalak. Fantine ruhái a rózsaszínes árnyalatokból indulnak ki, míg végül a vöröset használta a tervező. Az eredeti könyvben ugyanis említve van, hogy Fantine korábban szépen öltzködött, csak a gondjai miatt csúszott egyre lejjebb. A jelmeztervező elképzelése szerint egy nyíló virág színeit jelenítette meg. Érdekes megfigyelni, hogy a két, fordított életpályát bejáró karakternél ugyanúgy a vöröses szín fejezi ki a legmélyebb szintet.
Mivel a filmet eredeti hanggal vették fel, vagyis a szetben énekeltek a színészek, a jelmezeknél is figyelembe kellett venni, hogy azok ne keltsenek zajt. A súlyos taftok, legyenek bármilyen szépek is, kiestek a rostán. Mozgás közben erősen suhognak, ami tönkre tehette volna a hangfelvételt. Szerencsére a történet időszaka pont az a divattörténeti pont, ahol az Indiából érkező pamutot felfedezték. Igaz, hogy ez egy rövid időszak volt, amikor különlegesebbnek számított mint a selyem, vagy a szatén, de a film koncepciójának szempontjából ez a legmegfelelőbb kiindulópont volt. Festett vásznakat, pamutot és muszlint használtak legnagyobb mennyiségben a jelmezekhez. A textilek felületkezelése is igen fontos volt. Aki dolgozott már filmekben, az tudja, hogy a koszolás, vagy az öregítés igazi mestermunka. Ebben a filmben 15 szakember dolgozott azon, hogy a leghihetőbb állapotban legyenek a kosztümök. Ne feledjük el, a jelmez az első információ, amit a szereplőről kaphatunk, mielőtt még megszólalna! Itt pedig számos olyan jelmez volt, ami azt volt hivatott tükrözni, hogy viselője éveken át ezt hordta. Ahhoz pedig, hogy ez hihető legyen nem csak megtervezni, megvarrni kell a ruhákat, hanem festeni, antikolni, zsugorítani, kifőzni, megszaggatni,vagy drótkefével végigsikálva használttá, nyúzottá tenni. A koszolómesterek dolga pedig úgy festeni a jelmezek felületét, hogy hihető, és ne mesebeli elnagyolt piszkolások legyenek a filmvásznon, hiszen filmről beszélünk. A filmekben mindent óriás méretben látunk a moziban, ezért a közeli felvételeknél kiderülhet a turpisság.
Ennél a filmnél nem hibáztak, ezért senki nem is csodálkozik azon, hogy ezt a komplex, óriási nagyságrendő munkát Oscar díjra jelölték.