Welcome to the Black Parade – Marc Jacobs búcsúja Louis Vuittontól
Tegnap tátott szájjal néztem végig az a Black Revue-t, amivel Marc Jacobs bucsúzott a Louis Vuittontól. Sokan támadták később a ruhákat túlharsogó (?) díszletért, ami állítólag elterelte a figyelmet a ruhákról. Számomra nem volt ez zavaró, inkább csodálkoztam a sötét revün -éppen pár hónapja említett egy rendező ismerősöm hasonló terveket. A Moulin Rouge mozi világa randevúzott itt a Hollóval, és ez a zene járt a fejemben, valamint az amikor a Pret a Porter című filmben utlsó bemutatójával elköszön a tervezőnő..
Tény, hogy a bemutatóról készült fotók közel sem adják vissza azt az élményt, amit az élő közvetítés nyújtott. Ha tehetitek minél nagyobb képernyőn nézzétek meg a bemutatót, ami valójában divatszínház volt, telis-teli utalásokkal, üzenettel.
A szőrmeborításos mozgástér- nem nevezném kifutónak- tompította a modellek kemény lépteit. A falon ódon pályaudvarokat idéző óra számolta a perceket. S ha belegondolunk, valóban, amit láttunk az a múlt volt, hiába a jövő nyárra szánták, összes feketeségével, kormosságával, romlott csillogásával. A játéktérben egy carussel állt, visszautalva a 2012-es nyári bemutatóra, valamint két mozgólépcső, ami a 2013-as nyarat idézte- mind-mind feketében, az elmúlás színében. Szinte az összes korábbi emlékezetes showelem összeállt ebben a nagy fináléban egy egésszé, mintha mindig is erre készült volna Jacobs. A nagy mű elkészült, viszlát!
A 2010-es őszi-téli bemutató szökőkútjának dark változata csak tovább erősítette a temetés hangulatát. Valóban úgy tűnt, hogy a táskás skatulyából kirántott, divatházzá erősített márkától Jacobs úgy búcsúzik, hogy elföldel mindent, amit eddig alkotott.
A showt az egyik leghíresebb, és legsikeresebb, Stephen Sprouse -zal való kollaborációjukra utaló, csaknem meztelen modell nyitotta meg (utalva a híres hírhedt kampányképekre, amin Jacobs volt hasonlóan öltözve dekorálva).
Minden lányon óriási feketére festett pávatollas fejdísz ékeskedett, démoni angyalokká varázsolva őket. (Azt csak méllékesen jegyzem meg, és nem a tárgyhoz kapcsolódva, hogy szegény modell lányoknak hajnali fél háromkor kellett megjelenniük a show helyszínén, hogy a tíz órás kezdésre tökéletesek legyenek.)
A ruhák is feketék voltak, mint egytől egyig: neccek, flitterek, hímzések, aprólékos kézimunkával készült rátétek, gótikus revüjelmezek sora vonult fel. A sötétségbe csak néhány farmer, és a kakastoll díszétések irizáló csillogása és a necceken áttűnő csupas bőrfelületek vittek némi színt.
Marc Jacobs így nyilatkozott a kollekcióról:
“Ezt a kollekciót azoknak a nőknek szenteltem, akik inspiráltak, és a bennük lakozó showgirl-nek: Emmanuelle Alt, Jane Birkin, Betty Catroux, Carlyne Cerf De Dudzeele, Coco Chanel, Cher, Grace Coddington, Sofia Coppola, Victoire de Castellane, Catherine Deneuve, Claude Lalanne, Julie de Libran, Lady Gaga, Judy Garland, Katie Grand, Juliette Gréco , Françoise Hardy , Zizi Jeanmaire, Rei Kawakubo, Madonna, Liza Minnelli, Kate Moss, Louise Nevelson, Edith Piaf, Miuccia Prada, Lee Radziwill, Millicent Rogers, Sonia Rykiel, Carla Sozzani, Elsa Schiaparelli, Barbra Streisand, Diana Vreeland, Vivienne Westwood, Anna Wintour.
Legyenek extrovertáltak vagy ezoterikus beállítottságúak, ők azok, akik életben tartják a vizualitás nyelvét. Stílusuk, képzelőerejük, kreativitásuk, tehetségük, jövőképük és hangjuk megváltoztatta a világot.
Amikor körülnézek Párizsban, nem a város mélységétől áll el a lélegzetem. A dekorációk és a díszítések azok, amik elkápráztatnak. Ez nem a gondolkodásról, hanem az érzésekről szól. Talán nincs is mélyebb élmény annál, mint amikor ez átjár bennünket. A kollekció tervezésekor ezt a pillanatot ragadtam meg. Örömömet lelem azokban a dolgokban, amelyek pont olyanok, mint amilyennek látszanak, a tiszta szépséget képviselik. Érintőlegesen kapcsolódni valamihez éppoly őszinte lehet, mint az intellektuális kötődés.
A bennünk lakozó showgirl-nek. Marc”