Louis Dahl-Wolfe- a divatfotózás úttörője
Lauren Bacall halála kapcsán rengeteg időt töltöttem azzal, hogy megtaláljam korai fotóit, abból az időből, amikor még manökenként próbálgatta szárnyait. Majd, miután nem jártam sok szerencsével egyszer csak elém került egy érdekes életrajz. Louis Dahl-Wolfe-é. S hogy hogyan kapcsolódik a remek színésznőhöz? Mindjárt megtudjátok.
Louis Dahl-Wolfe 1895-ben született San franciscoban norvég emigráns szülők gyermekeként. 1914-ben már a helyi művészeti iskolában képezte magát, ahol nemcsak művészettörténetet, formatervezést, hanem festészetet is tanult. Ezek később mind-mind hatással lettek munkásságára. Később a Columbia egyetemre járt, ahol építészet, és design területén képezte magát tovább. Itt ismerkedett meg férjével Meyer Wolfe szobrásszal.
Legnagyobb érdemének a divatfotográfia megújítását tartják. Ő ugyanis külső térben, természetes fényben szeretett dolgozni, valamint a színes fotózást is előnyben részesítette, abban az időben, amikor csak a fekete-fehér képeket tartották művészinek.
1933-ban saját stúdiót nyitott New Yorkban, ahol reklám, és divatfotókat készített. 1936-tól 1958-ig a Harpers Bazaar csapatát erősítette, ami igazán gyümölcsöző együttműködés volt a felek számára. 1943-ban ő fotózta először a tinédzser Lauren Bacall-t, nemcsak egy divatanyagot készített vele, hanem rögtön egy címlapot is.
A híres emberekről készített portrék különösen közel álltak a szívéhez: ezeket is divatfotóként kezelte. Olyan hírességek álltak kamerája elé, mint Mae West, Cecil Beaton, Orson Welles, Carson McCullers, Edward Hopper, Colette, Christian Dior és Josephine Baker.
A Harper’s Bazaarnál töltött idő alatt 86 címlapot, 600 színes képet, és megszámlálhatatlan mennyiségű fekete-fehér anyagot fotózott. Különösen kedvelte, ha a képek valamiféle egzotikus környezetben készültek. A helyszín megalkotásához gyakran segítségül hívta férjét, aki gyakran készített díszleteket a közös munkákhoz. A magazinnál eltöltött évek alatt remekül tudott együttműködni kollégáival, különösképpen a legendás Diana Vreeland-dal, aki meghagyta Dahl-Wolfe művészi szabadságát, és a fotós kedvére szárnyalhatott. Az új művészeti vezető érkeztével azonban ennek a mennyei időszaknak vége szakadt. A fotós inkább elhagyta a szeretett magazint, mivel az új vezetés korlátozni akarta, illetve beleszólt munkamódszereibe.
1957-től 1962-ig a Sports Illustrated-nek, és a Vogue-nak dolgozott. Számos divatfotós a mesterének tartja mind a mai napig.
1989-ben 94 évesen távozott az élők sorából. Élete folyamán több önarcképet készített,amelyekből kettőt választottam. A poszt elején találhatjátok fiatalkori portréját, itt alább pedig ezt az időskori képet, amely annyi mindent elárul erről a határozott egyéniségű művészről.