Maison Marquise, avagy Tóth Bori hátat fordít a nyugatnak
Furcsa dolog egy bevallottan kedvenc tervező új kollekcióját előítéletek, és nagy várakozás nélkül megtekinteni. Persze tudható, hogy nem véletlen a más márkanév, mégis csak a folytatását várjuk az előzőekben megkedvelt vonalnak. Valószínű ez volt az oka annak, hogy a bemutató alatt egy percig sem voltak csendben a nézők. Lehetett tudni, hogy a Moszkvában debütált kollekció nagyon más lett, mint amit eddig megszokhattunk. De hogy mennyire, azzal csak most szembesült mindenki.
A Budapest Fashion Nights rendezvénysorozat keretében bemutatott kollekció egy tudatos stílusváltás eredménye volt, amelynek csírái a régi Tóth Bori ruhákban már ott szunnyadtak. Az eddigi kortalan eleganciát felváltotta a márkanévben már sugallt barokkos túldíszítettség. A minőség, a szakmai tudás magasfoka,a nemes kelmék használata, és a kreativitás megmaradt. Ami változott, az a célcsoport, és ez maximálisan szembeötlő. A korábbi fiatalka modellányokat felváltotta a magyar modellek top teamje. Epres Panni, Csuhán Tünde, Csákvári-Sarnyai Eszter és Szabó Dóri lépdeltek a Boscolo Hotel kifutóján királynői tartással, hogy csak néhány nevet említsek.
A kollekciót lehetetlen, és nem is szabad nyugati mércével szemlélni. Bori teljesen hátatfordított az európai hagyományoknak, és kelet felé kalandozott el. A ruhák akár egy távol-keleti tervező művei is lehetnének, és gondolom ezen a földrészen aratják majd a legnagyobb sikereket. Bátor, és egyben ügyes húzás errefelé kacsingatni, hiszen egyre figyelemreméltóbb tervezők bukkannak fel arrafelé, és a felvevő piac is nagyobb, és befogadóképesebb.
Az őszi-téli kollekció négy különböző téma köré épült.
Charleston
A húszas évek art deco világát idéző ruhákból csak néhány darab került bemutatásra. Ezeknél már érezhető volt a kelet hatása. Nem csoda, hiszen Borit a korszak lakk dobozai, és annak mintái inspirálták. Itt nézhetitek meg a look book-ot.
Fabergé
Orosz inspiráció nyomán született a Fabergé sorozat. Ha esetleg valaki nem tudná hogy miről is van szó, íme a történet: III. Sándor orosz cár húsvéti meglepetést akart adni feleségének, ezért arra kérte Peter Carl Fabergé-t, hogy készítse el az ajándékot. 1885-ben megszületett a tömör aranyból készült, zománcréteggel borított tojás-ékszerdoboz, amelyet ezt követően minden évben megrendeltek. Fabergé hivatalos cári ékszerész lett, és fő tevékenysége az ékszer tojások készítése lett. 71 tojás készült, amelyből 62 maradt meg az utókor számára. A ruhák hihetetlenül fotogének, már látom magam előtt az orosz Vogue címlapján őket. Igazi vörös szőnyegre termett celeböltözékek (nem magyar értelemben!)
A kreációkon feltűntek a tojások díszítésében használt motívumok, a rácsozás, ami itt steppelésként született újjá, a zománcok fényes felülete, amit a szaténok csillogása idézett fel,a tömérdek Swarovski kristály és a rengeteg arany díszítés. Ahogy a bevezetőben említettem, itt már tettenértem egy korábbi Tóth Bori gondolatmenetet. A nyakkivágások fonott aranyláncokkal voltak díszítve nem egy esetben, s ez az ötlet már korábban is megjelent Bori terveiben, persze más anyaghasználattal.
F. Dózsa Kartalinnal folytattam néhány hónapja egy beszélgetést divattervezőkről. Ő pontosan arra hívta fel a figyelmet, hogy a legérdekesebb dolog,végigkíslérni egy motívum fejlődését, kialakulását a tervező pályafutása során. Íme a példa. A teljes look bokk itt érhető el.
Marquise Noir
XVI.-XVII. századi japán lakk szekrények, és dobozok inspirálták a kollekciót. A tárgyak záródását biztosító zsanérok díszítőelemként, rátétként jelennek meg. Ismét felbukkan egy korábbi kísérletezés továbbgondolása, a szatén plisszírozása, természetesen ezt most másképpen használva, mint eddig. A felületek kontrasztja, különböző fénye teszi különlegessé a ruhákat. Egyedül a csipkebetéteket éreztem túlzónak, és feleslegesnek, de lehet, hogy a keleti vásárlók pont ebbe fognak beleszeretni. Néhány a szórólapon befotózott ruhát sajnos nem láthattunk a bemutatón, mellettem ülő stylist kollégámmal nagyon hiányoltuk őket. A teljes look book-értkattintsatok ide.
Hokusai
Japán akvarellek nyomán készültek a kék és zöld színben pompázó estélyiruhák. Ez volt az a néhány darab, amely a legkevésbé tetszett, főként a tollas mellrészű estélyi, ami egyszerűen kilógott a sorból. Sajnos itt is a legizgalmasabb darabok maradtak le a kifutóról, ahogy elnéztem a sajtóanyagokat éppen Cannesban vendégeskednek. (ugye megmondtam..) Itt megnézhetitek a look bookot.
A bemutató végén lehetőség nyílt testközelből is megtekinteni a ruhákat. Néhány hölgynek szívesen a kezére is csaptam volna, mert úgy húzták-vonták a tiszta selyem, csupa kézimunka ruhákat, mintha a H-betűs turkálóban lettek volna. És itt vált világossá a kép, hogy miért is kelet felé tart a tervező. A hazai közönségnek még nagyon sokat kell ahhoz tanulni, hogy megértse mi mitől érték, vagy éppen megbecsülendő. A poszt írása közben, éjszaka sikerült Tóth Borit néhány szóra elcsípnem a facebookon. Az általunk hiányolt ruhák Moszkvában vannak, illetve már elkeltek. Mit mondhatnék erre, Sose legyen nagyobb problémája egy tervezőnek.
Sok sikert Maison Marquise!