Tamara Toth SS18 -Travellers
Tóth Tamarát kérdeztem a Marie Claire Fashion Days-en bemutatott legújabb kollekciójáról. Az interjút változtatások nélkül közlöm.
Minden kollekciódban elrejtesz egy üzenetet. Most mit szerettél volna üzenni a show nézőinek?
A fő inspiráció az ír cigányság, az ún. Travelling Community volt, így elsősorban az ő helyzetükre, hagyományaikra, öltözködéskultúrájukra szerettem volna felhívni a figyelmet.
Érdekesnek találtam, hogy bár sok párhuzamot mutatnak a kelet-európai roma cigánysággal (úgy mint a klasszikusan a cigányságra jellemző mesterségek például üstfoltozó, kosárfonó, kanalas vagy a vallás és a család kiemelt szerepe az életükben) lényeges eltérés a két csoport között,hogy a Travelling Community a mai napig nomád életmódot folytat. Sajnálatos módon a társadalmi megítélésük szintén párhuzamot mutat a kelet-európai roma cigányság helyzetével.
Azonban mint ahogy az afrikai éhezőket is hamarabb megsajnáljuk, mint a saját nélkülöző honfitársainkat, így nem titkolt célom többek közt az volt,hogy ha egy hasonló, ámde a magyar átlagember számára ismeretlen társadalmi csoport/etnikum helyzetére hívom fel a figyelmet, az talán segít itthon viszonylatban is elindítani a párbeszédet, de legalábbis elgondolkodtatja az embereket.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy egyetlen kollekció nem képes feloldozni többszáz év negatív berögződését, de ha csak néhányan eljutnak odáig, hogy akár az ír cigánysághoz, akár a hazai romákhoz nyitottabban állnak, egyáltalán veszik a fáradtságot, hogy utána olvassanak a történetüknek. Tájékozódjanak a gyökereikről és ezáltal közelebb kerüljenek a válaszhoz, miért nehezebb az integrációjuk a többségi társadalomba, én azt gondolom akkor már elértem a célomat.
Hosszabb ideje a farmer visszatérő eleme a kollekcióidnak. Magyar tervezők kissé mostohán bánnak ezzel az amúgy népszerű alapanyaggal. Mi lehet ennek az oka? Te miért
ragaszkodsz hozzá?
Az elsődleges probléma talán az lehet (bár nem látok mások fejébe) hogy a farmer termékek előállítása még az egyébként is haldokló magyar textiliparon belül is egy nagyon picike szegmens. Kevés az olyan szabász, modellező, varrónő, akinek van gyakorlata ezen a területen, még kevesebb az olyan cég amely a termék végleges külalakjának kialakításával, azaz mosással, koptatással, puhítással, esetleg homokfúvással foglalkozik, ráadásul megfelelő minőségben. Létezik ugyanis olyan eljárás, amely bár gyorsabb, olcsóbb mint a hagyományos kikészítési metódusok, ez azonban roncsolja az anyagot, és jelentősen csökkenti a termék élettartamát. Itt pedig ha már az áraknál járunk, el is érkeztünk az árversenyhez is, ami a magyar piacon vízválasztó tényező, temérdek tipusú farmer kapható nagyon változatos árakon, a magyar vásárlók többsége pedig, ha teheti, akkor az olcsóbb terméket választja. Ha pedig ezeket összegezzük, miszerint farmer termékeket jó minőségben csak költségesen és nagyobb tételben lehet előállítani, a magyar piac viszont csupán az olcsóbb vagy középkategóriás modellekre nyitott, akkor el is érkeztünk oda, miért nem szeretnek a magyar tervezők ezzel az egyébként nagyon sokoldalú és örökzöld alapanyaggal dolgozni. Én leginkabb azért ragaszkodom hozzá, mert nagyon szeretek vele dolgozni is, és a magánéletben is kedvelem, a ruhatáram legalább 25%-át farmer nadrágok, szoknyák, kabátok, mellények, ingek teszik ki. Emellett pedig szerencsésnek mondhatom magam, mert egyrészt szépen lassan sikerült kialakítani egy olyan partneri hálót a gyártás teljes folyamatára az alapanyag- és kellékbeszerzéstől az összeállításon át a mosásig ami viszonylag költséghatékony és folyamatosan magas minőségű termékeket eredményez, valamint az elmúlt tavaszi kollekcióban található farmer darabok olyan pozitív vásárlói visszajelzést kaptak, ésannyival magasabb eladást generáltak bármelyik másik terméknél, ami megerősített benne, hogy érdemes továbbra is foglalkozni ezzel a vonallal. Úgyhogy nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy nyugodt szívvel jelenthetem ki, nem csak érzelmi, de abszolút racionális, üzleti oka is van, hogy ismét került farmer is a kínálatba.
Melyik a kedvenc darabod?
Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolnom, mert amikor még ennyire friss a kollekció, és először látom egyben az egész sztorit, olyankor az összes darabot egytől egyig imádom. Egy kicsit később, néhány hét elteltével, amikor már készen vannak a katalógusfotók, összeállítottam az árlistát, tehát jó sokat láttam már a ruhákat, akkor szokott lecsapódni, melyiket kedvelem jobban, melyik az abszolút kedvenc, amiből saját részre is tartok majd meg egyet-egyet, és melyik az, amin esetleg egy kicsit csiszolgatnék még ha újra kezdhetném a folyamatot. Ilyen nagyon friss élményekkel most talán azt tudnám mondani, hogy a legnagyobb kedvenc a farmer overall, amiből egy natúr hímzetlen verzió egész biztosan az én szekrényembe is bekerül majd, de abszolút fej fej mellett haladnak a hosszú
piros tüllruhával, ami bár az én tomboy stílusomtól nagyon távol áll, de imádom a látványosságát, a volumenét illetve a számokat amik mentén létrejött. 42m tüll van benne,
többezer kézzel felvarrt gyöngy és 80 óra kézimunka, számomra ezek lenyűgöző és tiszteletet ébresztő számok.
Nem titok, hogy Írországban élsz. mennyire befolyásol, inspirál az új környezet?
Írország gyönyörű, az emberek kedvesek, az általános légkör sokkal kiegyensúlyozottabb mint Magyarországon, így gyakorlatilag minden adott ahhoz, hogy hatékonyan
végezhessem a munkámat. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy Magyarország ne lenne inspiráló, de sajnos a mentálissal még mindig nagy bajok vannak, hosszú
évekbe került, mire olyan emberekkel tudtam körülvenni magam a márkához kapcsolódó minden területen, akiknek nem csak a szolgáltatása/terméke minőségével, de a
kommunikációjával is elégedett vagyok, egyszerűen nem szeretek olyan céggel dolgozni, aki azt érezteti velem, hogy szívességet tesz azzal, ha elfogadja a pénzem. Írország
ebben a tekintetben messze előttünk jár, bármilyen aprócska munkával kerestem meg bármilyen elfoglalt céget, mindenhol előzékenyek és segítőkészek voltak.
Második éve élek már itt, kicsit már kezdek otthonomként is tekinteni rá, de még mindig rengeteg olyan új táj, helyzet, társadalmi jelenség kerül az utamba, amit abszolút
gondolatébresztőnek találok. Az aktuális inspiráció is Írországból jött, és nem kizárt, hogy az elkövetkezők egy része is innen táplálkozik majd, és egyébként mivel maga
az ország megteremti azt a közeget amiben a korábbinál sokkal hatékonyabban tudok dolgozni, így gyakorlatilag automatikusan a tervezési folyamat szerves részévé válik a
sziget.
Okoz-e nehézséget , hogy a terveidet az új helyzetben kell legyártanod?
Az első év sok tekintetben nehéz volt, adódtak olyan helyzetek, amikkel nem számoltam, ráadásul ebben az időszakban indult növekedésnek is a márka, először kerültek viszonteladókhoz termékek, ráadásul nem elégedtem meg egyetlen üzlettel, hanem egyből néggyel nyitottam. Ez nyilván nagyobb falat volt, mint amit a kapacitásom elbírt, így nyár végére már csak két üzlettel tartottam meg az együttműködést, ez a felállás most
egyébként úgy néz, hogy jól is működik. Kihívások persze még mindig vannak, mint ahogy például a most bemutatott kollekció gyártása is hozott magával nehézségeket, de szépen lassan medrébe kerül minden.
Szerencsésnek tartom magam, mert mostanra kialakult egy nagyon erős kontaktlistám csupa olyan szakemberrel és céggel, akikkel nagyon jó együttdolgzni, így a gyártást már
leginkább csak én tudom megnehezíteni, amikor lehetetlen küldetéseket találok ki, vagy amikor vis major helyzetek adódnak, amik szempontjából teljesen mindegy a világ
melyik táján élek.
A PR-ral már sajnos más a helyzet, sok interjúról és egyéb megjelenésról csúszok le amiatt hogy ritkán vagyok otthon, bár a Marie Claire magazin például ebben a tekintetben is
nagyon rugalmas volt. A Showroom rovatukban szereplő tervezőket Kriszta (László krisztina főszerkesztő) személyesen szokta felkeresni és feltenni a kérdéseit, valamint a képanyagot is mindig maga a magazin csinálja, az én esetemben mégis elfogadták az
általam készített és leadott fotókat a stúdióról, valamint az írásban adott válaszokat.
Mennyire sikerült bentmaradnod a magyar divat körforgásában, illetve mennyire tudtál kint kapcsolatokat, új lehetőségeket szerezni?
Nagyon vastag sajtóm azt hiszem sosem volt, legalábbis én nem érzem úgy, hogy az elmúlt lassan hèt év alatt lett volna olyan periódus, amikor a csapból is én folytam volna. Ennek
az a nagyon egyszerű oka, hogy bár folyamatosan figyelem a különböző fórumokat és szorgosan küldöm az aktuális anyagokat az olyan platformoknak amelyeknek a stílusát,
minőséget a márkához passzolónak érzem, de ha valaki nem kér belőlem, nem erőszakoskodom. Azokkal, akik folyamatosan beszámolnak rólam, az esetek többségében
valódi, személyes kapcsolatom van, ismerik a márkát és engem mint embert, így az országváltás abszolút nem befolyásolta a megjelenéseimet. Tudják mindannyian, hogy
élek és alkotok, csak ritkábban látnak a belvárosban megpakolt IKEAs zsákokkal rohangálni 🙂
Az Irish Fashion and Glamour nevű magazin több alkalommal is hozott már le anyagot a ruháimmal, de ők azért elèg kis elérésű fórum, a nagyobbaknál egyelőre kopogtatok. Nincs is ezzel semmi gond, otthon is el kellett annak idején küldenem néhány száz e-mailt, mire
elkezdtek megérkezni az első (nem elutasító) válaszok.
Jelenleg pedig egy ír multibrand üzlettel tárgyalok, akik a tavaly őszi megkeresésemet még udvariasan elutasították, a most bemutatott kollekció néhány darabja viszont úgy
tűnik érdekli őket, úgyhogy fingers crossed 🙂
Itthon hol kaphatók a ruháid?
Jelenleg két üzletben elérhető a márka, a Klauzál1-ben mindig az aktuális kollekció található meg, a Lollipop Factory-ban pedig a nyár végén újraindított almárka a
t.deepartment by Tamara Toth. Itt folyamatosan változik a készlet, mert nem kollekcióban gondolkozom, hanem 4-5 hetente küldök be új modelleket, ez talán egy kicsit izgalmasabb üzleti modell is a vásárlóknak mint fél éven keresztül ugyanazokat az egyébként már a szezon előtt hónapokkal bemutatott ruhákat nézegetni.
A webshopban pedig a korábbi kollekciók utolsó néhány darabja található outlet árakon, amelyek akàr személyesen is átvehetőek a Dubliners üzletében.
Tamara Toth Facebook oldaláért kattintsatok ide.
A posztban szereplő képeket Máthé Krisztián készítette a Pumpkin Paradise számára a Marie Claire Fashion Days bemutatóján.