Szecesszió kiállítás a Prágai vigadóban
Még mindig nincs vége a Prágáról szóló posztomnak. Említettem már a korábbi beszámolókban, hogy a Prágai Vigadó épületében két kiállítást is megnézhettem. az egyikről már itt olvashattatok, a folytatás pedig most következik.
Sajnos idő híján nem jutottam el a Mucha múzeumba, ezért is örültem meg a Vital Art Noveau 1900 plakátján sorakozó neveknek: Gallé, Mucha, Klimt és még sokan mások.
Amikor jegyet váltottam nem gondoltam, hogy nemcsak a végre élőben is látott Mucha képeknek fogok örülni- szám szerint 30 darabnak, hanem egy remek viselettörténeti kiállításnak is. Erről persze egy kicsit később…
A tárlat nem túl nagy, de annál alaposabban összeválogatott anyagból állt. Két nagy teremben a századforduló, századelő kellékeit sorakoztatták fel. Üvegműves remekektől kezdve a bútorokon, használati tárgyakon át a plakátokig, minta tervekig.
A háttérben, ahogy ezen a képen is látható, egy óriási Mucha festmény uralta a teret. A Párizsi Világkiállításra készült, temperával, vászonra festve. Elképesztő, hogy ennyi idő után is épségben van. Ami számomra az egyik legmeglepőbb dolog volt-annak ellenére, hogy igen jól ismerem a Mucha életművet-a képek finom, különleges pasztell árnyalatú színei. Valószínű a számtalan rossz minőségű repro teljesen megtéveszti az embert. Amúgy tudtátok, hogy a világ legnagyobb és legteljesebb Mucha gyűjteménye az egykori teniszező Ivan Lendl birtokában van?
A másik teremben nagy meglepetésemre két komoly vitrin állt telis-teli szebbnél szebb ruhákkal. Ami első látásra feltűnhet az a ruhák minimális színhasználata. Aki jártas a divattörténetben, az tudja, hogy az élénk színű ruhák csak a tízes évek végétől számítanak elfogadottnak.
Kedvencem ez a gép arany hímzéssel és üveggyöngyökkel díszített csoda volt. Több nézőpontból is készítettem róla képet. A tízes évek elején egy bécsi szalonban készítették.
Az alábbi színházi kabát is Bécsből származik, Anna Renner műhelyéből. Érdemes szemügyre venni az aprólékos kézimunkával készült díszítést:
Egy kisebb tárolóban fehérneműket mutattak be. Érdekes volt látni a kínzóeszköznek is beillő fűzőt, mellette a fantasztikusan szép állapotban megmaradt csomagolását, valamint jókat mosolyogtam a reform bugyin. Ez utóbbit külön is lefotóztam.
Egy modernebb, mindennapos viseletre ajánlott fűzőt babán mutattak be. Érdekes, azon kívül, hogy szinte fáj nézni, hogy micsoda kínzásnak lehettek kitéve a századelő női, mennyire modern design-ja van ennek a ruhadarabnak.
A kiállított tárgyak a prágai iparművészeti múzeum gyűjteményéből lettek kiválogatva. A ruhák, cipők, és kalapok társaságában remek plakátokat is bemutattak. Cseh művészek munkáiból fotóztam le általam eddig nem ismert hírdetést:
A kiállítás 2015 december 31-ig tekinthető meg a Prágai Vígadóban. S ha időtök engedi, térjetek be a földszinten található kávéházba is, ahol az Őfelsége főpincére voltam című filmet forgatták.