Szecesszió kedvelők figyelem- október elejétől itt a William Morris X H&M kollekció
Ismét a brit lakberendezés felé fordul a H&M, ebben az évben már másodjára. A szecesszió brit megfelelőjének az Arts and Crafts mozgalom egyik legjelesebb képviselőjének William Morrisnak állít emléket ez a kollekció, amelyet a még ma is neve alatt működő cég archívumának felhasználásával készítettek.
Az október 5.-én debütáló kollekció számomra óriási szenzáció. és repesve várom. Azonban kíváncsi vagyok, hogy a tízen-húszonéveseket mennyire szólítja majd meg ez a sorozat. A minták gyönyörűek, bár én biztosan az élénkebb tervekből válogattam volna, hiszen ezek a színek csak a nagyon fiataloknak állnak jól, amúgy valószínűleg igencsak öregítenek. (ettől független már most megveszek egy ilyen ruháért)
De essen szó William Morrisról is.
De essen szó William Morrisról is.
William Morris jómódú családba született. Gyermekkorától fogva vonzódott a természethez és a középkori történelemhez. Az Oxfordi Egyetemen életre szóló barátságot kötött Edward Burne-Jones, teológia szakos hallgatótársával. Együtt határozták el, hogy építészeti tanulmányaikra koncentrálnak és Londonba költöztek.
1856-ban itt találkozott a preraffaelita mozgalom egyik irányítójával Dante Gabrieli Rossettivel.
A következő években azt kutatták, hogy miképpen hidalhatók át a művészeti ágak és az alkalmazott művészetek közti szakadékok. Ha jól belegondolunk ez volt a mai értelemben vett design alapja. Haláláig igazgatóként irányította az Arts and Crafts Exhibition Sociality munkáját. ( az Arts and Crafts mozgalom a magyarországi szecesszió brit megfelelője)
A művészeti iparral és annak társadalmi helyzetével foglalkozó követőivel továbbfejlesztett
szellemi mozgalma megalapozójává vált a következő korszak emberi környezetjavító törekvéseinek.
1861-ben Morris, Rossetti, Burne-Jones és néhány további művész társaságában megalapította a Morris, Marshall, Faulkner & Co lakberendezési és iparművészeti vállalatot.
A cég kínálatában tapéták, festett üvegablakok, szőnyegek, kárpitok és bútorok szerepeltek. A díszítőművészetek és a kézműves, kollektív előállítási módok a viktoriánus enteriőrök csúfsága ellen kívánt küzdeni azzal, hogy a kézműves művésznek visszaadja a munka feletti teljes fennhatóságot, és annak haszonélvezetét.
Morris a kutatásai nyomán felelevenítette az egyes iparosítás előtti gyártási technikákat – sajátos szövésmódokat, növényi festést –, amelyekkel szerinte élénkebb színeket, és az üzemekből kikerülő „ócskaságoknál” jóval szebb tárgyakat lehet előállítani.
Amikor 1875-től egyedül folytatta és fejlesztette tovább a vállalkozását. A korszakban megszokottnál jobban megfizetett alkalmazottai még mindig kézzel hajtott régi gépeken dolgoztak. Így saját maguk szabták meg munkájuk ritmusát és az elkészített árú mennyiségét.
Morris elgondolása szerint a munkások alkotóként kapcsolódtak így be a folyamatba. Az elképzelés azonban utópisztikusnak bizonyult. A divatbajött Morris tapéták, textilek, minták nagyon drágák voltak. A munkások pedig igencsak messze voltak a kreativitástól, hiszen Morris, valamint lánya által tervezett dolgokat kellett legyártaniuk.
A halála után értékesített márka ma is létezik, de már csak a Morris-féle motívumok gépi reprodukciója folyik párnahuzatokon, pipereszappanokon és esernyőkön. Most pedig széleskörben is elérhető a H&M legújabb kollekciójában.
A H&M weboldalát itt, William Morris weboldalát itt találhatjátok.
A poszt megírásához a H&M közleményét, a wikipédiát, valamint a magyardiplo.hu oldalakat hívtam segítségül.