Polaire – aki Chanel példaképe volt
Amint tudhatjátok elég sok Chanel könyv jelent meg már az utóbbi években. Némelyik sok újdonságot tárt elém, másokat nagyon tudok unni (.
Az egyik ilyen érdekesség, Chanel korai éveiből származik. Köztudott, hogy Gabrielle Chanel a Coco becenevet rövidke énekesnői karrierje kapcsán kapta. De hogy miért is vágyott ő az éjszakába, és kihez akart hasonlítani? Erről keveset tudhattunk.
A század első felében egy különös kis nő uralta a Párizsi lokálokat: Polaire. Az Algírban született aprócska egzotikus szépség feltűnő jelenség volt. Gyerekkorától kezdve éjjel nappal fűzőt viselt, így dereka 41 centiméternél nem volt több. Kalandos út vezetett a revü világába. Édasapját ötéves korában elvesztette, majd három testvéréből ketten szintén meghaltak. Édesanyja egy francia férfihez ment feleségül, aki elől Émilie Marie Bouchaud azaz a későbbi Polaire lemenekült- állítólag zaklatta őt. Testvérei közül az egyetlen életben maradt bátty a párizsi lokálokban énekelt, s némi sikert is elért a hangjával. 17 éves húgát ő ajánlotta be az első munkahelyre. Ekkor választotta magának a Polaire művésznevet, ami sarkcsillagot jelent. Valószínű ekkor még nem sejtette, hogy valóban Franciaország egyik legnagyobb csillaga válik belőle.
Hamarosan felfigyeltek rá,amelyhez nagyban hozzájárult az, hogy Toulouse-Lautrec 1895-ben egy magazin címoldalára rajzolta meg.
Polaire-nek kiforrott stílusa volt: szemét erősen hansúlyozza, haja fru-frus és rövid, szája vörös, szemöldökét ferde ívűre formázta. Ruhája a kor erkölcsi szabályaihoz és elvárásaihoz képest rövid, viszont midehhez túlméretezett nagy, színházi ékszereket viselt. Kinél is láthatjuk majd később ugyanezeket a jegyeket? Hát persze, hogy Chanelnél!
Igazi sztárrá 1902-ben vált, amikor Colette botránykönyvéből készült Claudine-ját játszotta el, amelynek nemcsak előadója, hanem ihletője is volt. A törékeny kis nő remekül adta az iskoláslány figurát, fiús egyenruhában, fehér gallért viselve (megintcsak Chanel védjegyek a későbbiekben). Az írónő férje, a zseniális marketingérzékkel megáldott Willy pedig a két nőnek egyforma ruhát és hajat szabat, és velük járta a párizsi éjszakát. Az újságok rajzolói, karikatúristái szinte megvadultak, és szinte ontották a furcsa hármasról a képeket. Polaire mai szóhasználattal élve A kategóriás celebritássá vált.
Férfiak és nők egyaránt rajongtak érte, csillámporos képeslapjait szinte mindenhol árulták. Virágokkal, ékszerekkel halmozzták el. 1910-ben a mozi is felfedezte magának, számtalan filmben forgatott.
1910-ben visszatért a színjátszáshoz, és turnéra is vállalkozott. Először Londonban, majd New Yorkban lépett fel. Itt nagyobb botrányt kavart, mivel egy fekete fiatalemberrel kísértette magát, akit következetesen szolgának hívott. Később ismét filmeket forgatott, de ezeket nagyon nehéz beazonosítani, mivel ezidőben egy Pauline Polaire nevű színésznő neve is felbukkan sok helyen. 1913-ban ismét New York-ba látogatott. Akkor is gondoskodott az ameriakiak sokkolásáról: egy kismalaccal, Mimivel közlekedett, akinek a nyakába gyémántnyakéket vásárolt, saját orrába pedig orrkarikát rakatott.
A harmincas években már egyre nehezebben talált magának szerepeket. Az idősödő színésznő már nem kellett senkinek. Depressziós volt, és a francia adóhivatal is egyre gyakrabban zaklatta. Hatvanöt éves korában halt meg.