Így készült a divat 100 évvel ezelőtt
Fantasztikus tudásforrásra bukkantam a minap. Az internetet mindig is a világ legnagyobb, és legkönnyebben elérhető könyvtárának gondoltam, de rendre meglepődöm azon, hogy tényleg micsoda kincseket lehet találni.
Most éppen egy 1910-es kiadású francia könyv digitalizált változatát sikerült megismernem, amely a korabeli divatszalonok életét mutatja be. Az alaposan dokumentált téma, káprázatos fotókkal van illusztrálva. Korábban már olvashattatok a Pumpkin Paradise oldalain szintén ugyanennek az időszaknak az egyik legnagyobb divattervező szupersztárjáról Paul Poiret-ról (ide kattintva éritek el a posztot), valamint Emilie Flöge bécsi szalonjáról (ide kattintsatok)
A Les Createurs de la Mode című könyv jóvoltából a század eleji divatszalonok zárt világába nyerhetünk bepillantást. Azt mindannyian tudhatjuk, hogy ebben az időszakban a divat maga volt a luxus. A szalonok is ezt kínálták: különleges kiszolgálást, magas minőséget, az egyedi megrendelőkre szabott kiemelt bánásmódot. Mindezt a legszebb kelmék, kézimunkák felhasználásával, és a háttérben dolgozó több tucatnyi személyzettel. Érdekesség, hogy maguk a mai értelemben vett divatházak is a századfordulón jöttek csak létre. Divattervezők, kreátorok előtte nem léteztek. A szabómesterek jártak házhoz, nem pedig a jómódú hölgyek. A tízes évekre azonban ez megváltozott, köszönhetően Worth-nek. Ráadásul nemcsak jómódú feleségek, leányok, hanem kitartott hölgyek, színésznők is nagybecsben tartott látogatói lettek a divatházaknak.
A divatházak ebben az időben valóban egy teljes épületet jelentettek, hiszen a ruhakészítés folyamata, és a kiszolgálás is egy helyen zajlott. Pontosabban: egymástól elkülönítve, hiszen a varrónők a legfelsőemeleten, vagy éppen a padlástérben dolgoztak, míg a vásárlókat az utcáról nyíló szalonrészben fogadták.
Arra kínosan ügyeltek, hogy ne találkozzanak a különböző társadalmi rétegek. A jómódú hölgyeknek nem kellett túl sok ruhapróbával bajlódniuk, mert saját modellek álltak rendelkezésre ahhoz, hogy a ruhákat bemutassák. A megrendelőnek nem kellett mást tenni, mint kényelmesen hátradőlni, és jelezni az igényeket.
Az alábbi képen például érdemes megnézni a helyet foglaló hölgyek nehéz, túlméretezett kalapjait, valamint a számukra bemutatott kreációt. Az új ruha az általuk hordottnál sokkal merészebb, kényelmesebb, előremutatóbb.
A kért változtatásokat is a modellen igazították le, amelyet akár az egész procedúrát finanszírozó férj is figyelemmel kísért.
A modellek egy külön szobában vártak a jelenésükre:
A tervezés és a gyártás szintén elkülönített épületrészekben történtek, ahol a varrónők sokszor összezsúfolva végezték az aprólékos munkájukat. Azonban még így is sokkal jobb helyzetben voltak, mint egy átlagos női munkás ebben az időszakban.
A tervezés és az alapanyagok kiválasztása is a házban zajlott. Itt már több férfit láthatunk:
A képeket az archive.org oldalról gyűjtöttem.