Emilie Flöge – divattervező és Klimt múzsája
Klimt festményei a legnépszerűbb szuvenír alapanyagok közé tartoznak. Emilie Flöge képmását is sokan ismerik, és hordják magukkal, magukon, póló, táska, esernyő, jegyzetfüzet, vagy kávésbögre formájában. Arról viszont, hogy ez a nő egyike volt a századelő divatdiktátorainak, csak kevesen tudnak…
Emilie Flöge és Gustav Klimt kapcsolatát sok-sok titok, és lappangó rejtély övezi. Barátok voltak? Szeretők? Kollégák? Hátrahagyott életművük alapján igazándiból ennek nincs is jelentősége. Két zseni találkozott egymással a századfordulón, s befolyásolták megkérdőjelezhetetlenül művészetüket, és a kort, amelyben éltek. Klimt nem válhatott volna Flöge nélkül azzá, amiért szeretjük, s Emilie sem lett volna az az ünnepelt divattervező, aki a múlt évszázad hajnalán volt.
Emilie, nővéreivel Pauline-vel, és Helene-vel nyitott divatszalont 1904-ben. A nyitás körülményei homályba vesznek, de érdekességként megemlíthetjük, hogy Emilie Flöge ekkor már 30 éves volt, nővére pedig 38. Gondoljunk bele, hogy ma sem egyszerű új vállalkozásba fogni, de micsoda merészség lehetett ez abban az időben, amikor egy harmincas nő jócskán elvirágzott hölgynek számított. (Elég ha csak az iskolában azóta is idősebb nőként aposztrofált Brüll Adélra gondolunk, aki 1903-ban 31 éves volt, amikor Adyval találkozott)
A gazdag családból származó Flöge nővérek mesebeli karriert futottak be. Valószínűleg ezt jócskán segítette az anyagi háttér, és a Klimt révén kapott jó PR. A Mariahilferstrassén megnyitott üzletüket a Wiener Werkstatte rendezte be. A luxusbútorok, és a falakon díszelgő nyomatok a szecessziót hírdették. Érdekesség volt a padlószőnyeg -ami ekkor abszolút újdonságnak számított- , és a kuncsaftok számára kialakított tükrös öltöző, ahol ezeket beállítva, minden irányból megtekinthették a ruhákat. A szalonban húsz munkásnő dolgozott, és egy manökent is foglalkoztattak a ruhák bemutatására. Egyes beszámolók nyolcvan alkalmazottat említettek.
További újdonság volt, hogy ruháik katalógusában Emilie Flöge szerepelt, gyakran Klimt által kreált viseletekben. S ami még szokatlanabb volt: a fotókat nem műteremben, hanem szabadtéren készítették.
Áraikat tekintve a pénzarisztokráciát célozták be: egy áruházban vásárolt ruha árának öt-hatszorosába került egy Flöge kreáció. Emilie gazdag iparmágnás feleségeket öltöztetett, míg Klimt ugyanezeket a hölgyeket festette meg. Kölcsönösen segítették egymás munkáját.
A szalon irányítójaként Emilie évente többször is elutazott Párizsba , és Londonba, hogy a legújabb anyagokat beszerezze, és megtekintse a divatbemutatókat.
Ő maga a reformruhákat favorizálta, de ez a fajta viselet inkább hatott a divatra, mintsem irányította volna azt. A kényelmes, zsákszerű szabásvonal a szecesszió híveinek körében hódított, Emilie is ilyeneket hordott, sőt Klimt is tervezett néhány darabot. A festő szintén a Flöge szalonban készült köpenyekben járt, melyekhez Mexikóból hozatták az anyagot. De ez a bohém vonal csak a művészek közt aratott igazán sikert. Érdekesség, hogy a Szalonban nem ezek a stílusú ruhák hozták a profitot a három Flöge nővérnek. Valljuk be, a női lélek nem sokat változik, s ki szeretne zsákokban járni?
A reformöltözet hamar elvesztette aktualitását, de a divatszalon tovább élt. Nemcsak az első világháborút sikerült átvészelniük, hanem a harmincas évek közepéig termelni tudtak. Érdekesség, hogy a Flöge szalon Coco Chaneltől, és Rodiertől is vásárolt anyagokat, és modelleket. A készen vásárolt ruhákat, aztán saját ízlésvilágukra hangolva átszabták úgy, hogy a bécsi dámák alakján is jól mutassanak.
1938-ban a politikai változások miatt a szalonnak be kellett zárnia.
Emilie Flöge 1952-ig élt. Klimttel való levelezésük nagy részét a pletykák szerint gondosan megsemmisítette…
Végül a képek közt elsőként mutatok egy rekonstrukciót, és az eredeti képet. Láthatjuk, hogy a ruha még ma is megállná a helyét bárhol, bármilyen közegben.