Diana Sokolic plexiékszerei, avagy a véletlen találkozás színei
Az életben az a jó, hogy bármi megtörténhet, és bármit, vagy bárkit bevonzhatunk. Mielőtt még azt gondolnátok, hogy spirituális íróvá avanzsáltam volna, elmesélem hogyan találkoztam Diana Sokolic tervezővel.
Egy divatos pesti étteremben vacsoráztunk néhány nappal ezelőtt, amikor felfigyeltem az utcán elhaladó hölgyre , illetve a hölgy nyakláncára. Aki ismer, tudja, hogy imádom az óriás méretű ékszereket. Ez a lánc pedig nem akármilyen volt. Csupa szín plexi, és egyszerűen nem lehetett nem észrevenni. Valami miatt teljesen biztos voltam benne, hogy pont ugyanoda fog betérni, ahol mi voltunk. Percek teltek el, és én szomorúan meséltem a páromnak, hogy az előbb megcsodált nyakék tulajdonosa minden megérzésem ellenére mégis tovább mehetett az utcán. Ahogy ezt kimondtam, belépett egy pár az étterembe, és leültek a mellettünk lévő asztalhoz. Kitaláljátok, hogy kik voltak? Hát persze, hogy a nyakláncos hölgy a partnerével.
Miután a rendelést felvevő pincérnő is megdícsérte a láncot, mi is szóba elegyedtünk a párral. Kiderült, hogy az óriási tetszést arató darab saját tervezés. Diana Sokolic pedig egy ismert tervező hazájában, Horvátországban. Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy így ismeretlenül is remekül el tudtunk beszélgetni magyarországi élményeiről, divatról, és művészetről. Szabadúszó művészként képeket is fest, és objecteket készít. Inspirálják Vasarely munkái, az op-art, valamint a hetvenes évek diszkó korszaka. Nagyon szeret plexivel dolgozni. Munkáiban a színek és a fények játéka is jelentős szerepet kap a geometria mellett. Íme néhány nyaklánc, amelyek képeit facebook oldaláról kölcsönöztem:
Hazatérve átböngésztem weboldalát, ahol nagyon izgalmas dolgokra leltem. Többek közt erre a plexi karkötőre, ami nem mellőzi a humort sem. Fred Asteire filmjeit nézve ugrott be az ötlet Dianának, hogy elkészítse ezt a pleximandzsettát. Érdemes megnézni a csomagolást is, ahogy az anyagok ellentéte, a férfi-nő jellemzők kiegészítik egymást. Nem csoda, hogy komoly design díjat is nyert vele az idén, és a trendhunter.com-on is bemutatták.
Vacsoránk végeztével elköszöntünk egymástól, de Diana utánam szólt, hogy várjak még egy kicsit. Táskájáról lecsatolt egy díszt, és odaadta nekem: szeretné, ha ezentúl én viselném. Nagyon boldogan hordom azóta is, mert jó kedvem lesz, ha ránézek. Eszembe jut róla, milyen remek dolog, hogy ilyen spontán, természetes emberek is vannak köztünk. Nem kis tehetséggel megáldva.