Angelo a magyar fotográfia mestere
Néhány napja egy remek előadáson vehettem részt az Il Bacio di Stile rendezésében. F. Dózsa Katalinnal beszélgetett Borovi Dániel a szocialista éra magyar divatfényképészetéről. A beszélgetés közben szóba jöttek a párhuzamok, a tőlünk elzárt nyugati országokban dolgozó mesterekről, és a Magyarországon ragadt fotográfusokról. Példának hozták fel Angelo-t, azaz Funk Pált, aki világhírű sztárfotósa lehetett volna, ha nem szól közbe a történelem.
Lássuk csak, hogy ki volt ő!
Ő maga így írt az életéről:
„Budapesten, 1894-ben születtem. Apám szállítmányozási vállalatnál raktárnok volt, kis fizetéssel, fizikai munkás, anyám házivarrónő volt, krajcáros munkával, nehéz körülmények között nevelték négy gyermeküket. Tízéves koromtól magam kerestem meg kenyeremet. Érettségi bizonyítványom van. 1910-ben Münchenben két éven át Prof. Carl Bauer világhírű portréfestő növendéke voltam, aki ingyen tanított. Majd Berlinben Nicola Perscheidnél, Párizsban Reutlinger műtermében, Londonban Hoppe nagymesternél, Budapesten az első háború alatt Székely Aladárnál másfél évig dolgoztam. Az első magyar játékfilmek forgatásakor, a film őskorában 1916-ban Kertész Mihály asszisztense és filmoperatőre voltam. 1919-ben fotóműtermet nyitottam, a fehérterror elől külföldre menekültem. 1927-ben visszajöttem rövid időre Budapestre, az első hangosfilm-felszereléssel az első próbafilmet forgattam Eiben Istvánnal. 1938-ig évenként 10 hónapot dolgoztam Franciaországban ismert nagy rendezőkkel és filmproducerekkel. Feleségem Misley Anna az Operaház volt magántáncosnője. Magyarországi tartózkodásom alatt a szakfényképészmester-vizsgáztató bizottság elnöke voltam. 1923 óta veszek részt nemzetközi művészi fotókiállításokon. 1937-ben koszorús mesterré avattak. A 20-as, 30-as évek leghíresebb személyiségeit, művészeit fotografáltam Európában. Több mint 30 szakmai, esztétikai előadást tartottam. Növendékeimnek száma hosszú pályám alatt kb. 50. A második világháború alatt, mint üldözöttet 1944. szeptember 1-jén Heim [ti. Hain] Péter elfogatott, az akkori svábhegyi kis Majestic foglya voltam, majd átadtak a Gestapónak, hosszú hetek szenvedései és gyötrelmei után szerencsés véletlen folytán megmenekültem a biztos haláltól. 1951-ben önként léptem be a Budapesti Fényképészek Kisipari Termelő Szövetkezetébe, amelynek ma is tagja vagyok. 1955. április 4-én Szövetkezetünk Sztahanovistája, 1962. november 21. óta a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója vagyok. A szocialista munkaversenyben állandóan résztvettem. Budapest, 1964. január 31. Funk Pál Angelo.”
Tette ezt akkor, amikor saját egykori üzletében, amit államosítottak, alkalmazottként kellett dolgoznia, és építenie a szocializmust. A húszas években sztárfotóssá vált Angelo már pályája kezdetén özönlöttek a hírességek. Mai szóval éve remekül felépítette image-ét, és zseniálisan használta a marketingeszközöket. Segítségére volt ebben művészneve, öltözködése, felvett pózai, a korabeli sajtó, és nem utolsó sorban tehetsége. Saját magát kiáltotta ki mesternek, és valóban azzá is vált.
Műtermében fantasztikus kulisszákat és világításokat tudott kialakítani. Saját bevallása szerint több, mint félmillió embert fotózott le élete során. No, de térjünk csak vissza az államosítás előtti időszakra! Angelo bejárta egész Nyugat-Európát, és több nagyvárosban is nyitott műtermet. Szorgalmával, tehetségével, és, ahogy említettem a remekül felépített reklám- és marketingeszközökkel, ezekben a városokban is sikerült a csúcsra jutnia.
Remekül rajzolt, és a divathoz is fantasztikus érzéke volt. Párizsban divattervezőként is bemutatkozott, jelmezeket és díszleteket is tervezett. talán pont ez a gyakorlat segített neki abban, hogy korának egyik legjobb retusőre volt. Sok képéről nem tudják megállapítani, hogy a kellékek valódiak, vagy Angelo festette oda.
Érdemes megnézni Sólyom András filmjét, amelyből sok-sok érdekességet tudhatunk meg.
Életének utolsó éveiben szürreális képeket készített, sokszor emberek nélkül. Utcákat, tereket, hangulatokat. Absztrakt kompozíciói láttán pedig bármelyik mai képszerkesztő megnyalná a tíz ujját.
Az internetet átböngészve számos nemzetközi aukciót találtam, ahol felbukkannak Angelo fotói. Érdekesség, hogy a USE néhány évvel ezelőtti kollekciójához is Angelo egyik fotóját hívta inspirációul.
Még több információt találhattok itt.